Galad és a blog (rémdráma)

Fekete-fehér feliratos magyar tragikomédia

Aggodalomra semmi ok

aki azon aggódott volna, hogy kifújt, elvérzett, kiszenvedett a blogom, mert megvontam tőle a tápláló anyatejként csöpögtetett rinyálásom munka ügyben, azt meg kell nyugtatnom. Igen, örömmel jelentem az életem elég picsognivalót ad. Kezdem a napom elejével. A caprine elsőagya menthetetlenül széthullóban van. Azután elkezdtem tárgyalni pannon ügyben, és kiderült, hogy októberig esélyem sincs új telefonra. Ezek után ebájkék közölték megkérdezésemre, hogy még fel sem adták a csomagomat. Telt, telldegélt a nap, és eljött a hazaindulás. Felbuzdulva az örömteli tényen, miszerint időben végeztem, gondoltam meglepem magam azzal, hogy elugrok egy üdítő pannonügyintézésre, hátha ott mást mondanak, mint amit a telefonban az ügyintéző. Mást is mondott. Addíg stimmelt is, hogy a csabai kollegája rosszul tudja, ugyanis változtak a szabályok, és nem tizennyolc, hanem huszonnégy hónap mulva lehet új telefonom, tehát májusig csak addíg vihetem anyám telefonját, amíg a hosszabbító elér. Szomorkásan battyogtam ki a szórt fénybe. Odalépek a bringámhoz, és beleillesztem a hétezer forintos abusz buffómba a kulcsom. Nem nyílik. Újra próbálom, de csak nem enged. Kihúzom a kulcsot, görbe. Ilyenkor minden ember az teszi, amit nem szabad, és megpróbálja visszagörbíteni. Én is így tettem, és mint minden ember (legalábbis ezzel nyugtatom magam), eltörtem a kulcsot. Folytatom, csak összegzek egy kicsit. Tehát: caprine rossz, pannon lehúz, bájk lehúz, pannon aláz, kulcs törik, gép véglegesen a fához közve az asztória közepén, eső ebben a pillanatban rázendít. Annyira megdöbbentett a szitu, hogy fel se húztam magam. Egyszerűen meg voltam győződve róla, hogy ez nem velem történik. Aztán már persze hiába kapaszkodtam ebbe a vágyba, kezdett realizálódni, hogy az ez itt, a most, és az én, kapcsolódik. Ez volt az a pillanat, ahol két választásom volt.

Egy: leülök a padkára, és sírva idegösszeomlok.

Kettő: Bár per pill sakkmatt a helyzet, megpróbálok kitalálni valamit.

Mivel az előbbire volt inkább esély, de az utóbbi volt a reménytelibb, adtam egy ciginyi esélyt a megoldásnak. Mivel a telefonom kis töltöttségmutatója padlón, egy telefonom volt, mint a vágóműsorban. Hosszas ázvatöprengés után arra jutottam, hogy ide sokattapasztalt bringás kell. Hívtam is Stiggs-et, hogy keressen nekem egy (hajti)pajtit, aki tud nekem segíteni. Lakat adatok leadva, amire kisvártatva megjött a válasz. "Abusz buffót az életbe nem szedsz le, de Kükü úton van egy flex-el, keríts áramot." Érted, az asztória kellős közepén, szakadó esőben elektromosságot!

Vegyes érzelmek cikáztak bennem. Részben megnyugodtam, mert úton a szakértő segítség, de hisztérikus vigyorgással töltött el a gondolat, hogy hol a francban szerzek itt most áramot. Az első gondolatom a pannon volt, aholis a szekus azt válaszolta, "ilyen szolgáltatása a szalonnak sajnos nincs". Kezdtem volna tényleg eljutni a kétségbeesésig, amikoris kiszúrtam, hogy a sarkon a fogászatnál fel van állványozva a ház. Ahol meg állvány van, ott jobb helyeken szaki is van, aki jó esélyel árammal dolgozik. Ez be is jött. Mire Kükü a flexxel megjöt már ott figyelt ötven méter hosszító. Akkor jött a félsz. Ugyanis ilyen célszerszám térképész lévén a büdös életben nem volt a kezemben, de meglepően, mondhatni elkeserítően gyorsan elvágtam. Egy hétezer forintos lakatot nem egész egy perc alatt nyom nélkül levágtam. Szomorú sztori heppiendel. Jövökk egyel Stiggs-nek, Kükünek és a pajtának, mert ez igen szomorúvá is válhatott volna.

Mindenesetre most itthon vagyok, és kicsit úgy vagyok vele, hogy ez kész, ilyen nincs, ezen csak röhögni lehet. Már csak kaját kéne valahogy szereznem pénz, és munka nélkül, és azt hiszem nyugodtan tudom ma a párnára hajtani a buksim, vagy ne legyek ilyen mohó?

7 komment Kategóriák: Bringás, Személyes

Eddig 7 komment érkezett

1. Tyttö 2006. 08. 23. 9:15
Én ugyanezt egy 191,- Ft-os kínai zárral játszottam el. Nem volt nálam zár, ezért bementem a barkácsba, megvettem; lezártam a csacsit, visszamentem a boltba (pisilni), közben elhagytam a tökócska zár félcentis kulcsocskáját. Ott álltam a prérin, a drága édes kedves biciklim az orrom előtt lezárva, és nem jutottam hozzá. Borzalmas élmény volt, sírás széle. Aztán szerencsémre megvilágosodtam, és rájöttem, hogy a kulcsot egyszerűen kidobtam a zár csomagolásával a szemetesbe. Onnan már csak stílusosan ki kellett guberálni, ezért a helyi takarítónéni szakmai segítségével kiborítottam a kukát, és megtaláltam azt a kurvakibaszott rohadt vackot a legalján. happy end :)
2. Galad 2006. 08. 23. 9:45
...hát, ha úgyvesszük itt is heppi az end, mert bringán mentem haza, csak a tatyóban a lakat figyelt egyel több darabban, mint egy pár órával annakelőtte. Most kereshetek másik lezárót, és nagy a dilemma. Vegyek méregdrágán elpusztíthatatlant, ami ugyan tolvajbiztos, de hasonló esetben a flex is kevés, vagy olcsón olyat, ami tolvajszempontból csak jelzésértékű, de engem sem szopathat meg. Egoniegoni.
3. sdw 2006. 08. 23. 11:20
és ezt a sztorit elmesélhetjük pénteken adásban is? :) egyébként ott van a wesselényiben a szódában a budapest bike is. ha legközelebb kéne.
4. AviPö 2006. 08. 23. 12:05
Pázeg. Nemsemmi. Én amikor kirúgtak, aznap legalább qrva jól ment a dárc. tehát+ és -.
Nade a helyedben szerintem eszelős tekintettel harsány röhögés közepette egy arra járó 7-es busz alá rohantam volna.
:-)
5. Galad 2006. 08. 23. 12:34
SDW, a sztori nyiltforráskódú, szabadon felhasználható, és akár át is költhető okulás céljából, és nagyon remélem nem lesz legközelebb :).
Petya, közel álltam hozzá, nagyon közel :).
6. morsa 2006. 08. 23. 21:28
Hát, most hogy egész szerencsésen túl vagy a sztorin, fogd fel úgy, hogy baromi jól lehet mesélni. :-)
Remélem, ma pár fokkal kellemesebb napod volt.
7. Galad 2006. 08. 23. 22:05
A külömbség fokban nem mérhető. Ide már a csillagászatból kell mértékegységet kölcsönözni. Fényév mondjuk (vagy ha az volt a nadír, akkor ez a mai a zenit :))? :)